tárolóeszközök

Tárolóeszközök olyan számítástechnikai eszközök, amelyek digitális adatok hosszú távú megőrzésére és későbbi előhívására szolgálnak. Kiterjedésük a személyi számítógépektől a vállalati rendszerekig terjed, és magukban foglalják a belső és külső meghajtókat, a hálózati tárolóeszközöket, valamint a felhőalapú megoldásokat, amelyek adatműveleteket végeznek.

Fizikai megjelenés szerint három fő kategóriába sorolhatók: mágneses tárolóeszközök (például merevlemezek és szalagok); szilárdtest-tárolóeszközök (SSD-k, flash memóriák, eMMC); és optikai tárolóeszközök (CD, DVD, Blu-ray). Hordozható változataik közé tartoznak a USB flash meghajtók és a memóriakártyák. Vállalati környezetben gyakori a hálózati tárolómegoldások használata, például NAS vagy tárolóinfrastruktúra.

Számítástechnikai interfészek tekintetében belső eszközök között gyakran találhatók SATA vagy SAS kapcsolatok, míg a fejlettebb, nagy teljesítményű rendszerek PCIe-alapú NVMe felületeket használnak. Külső eszközöknél az USB és a Thunderbolt kapcsolatok általánosak, a hálózati megoldások pedig iSCSI, SMB/NFS protokollokat alkalmaznak.

Az adatok megbízhatósága és élettartama kiemelt szempont. Redundancia RAID-szintekkel, rendszeres mentésekkel, adategységek ellenőrzésével és védelmi intézkedésekkel (titkosítás, hitelesítés) lehet biztosítani, hogy az adatok elérhetők maradjanak és ellenálljanak hardverhibáknak vagy hirtelen eseményeknek. A szilárdtest-tárolók esetében a wear leveling és a rendelkezésre álló TBW/ DWPD mutatók segítenek az élettartam felmérésében.

Használati területek közé tartozik az operációs rendszer és alkalmazások tárolása, személyes és vállalati adatok mentése, archiválása és médiatartalmak kezelésre szolgáló könyvtárak kialakítása.

Jelentősebb trendek közé tartozik a kapacitás- és sebességnövekedés, az NVMe/PCIe alapú megoldások térnyerése, a 3D NAND technológia és a fokozott energiahatékonyság.