tudatvesztés

A tudatvesztés rövid ideig tartó eszméletvesztés vagy a környezetre adott tudatosság teljes elvesztése. Gyakran ájulásként (syncope) ismert, de a kifejezés szélesebb körű. Önálló betegség helyett tünet, amelyet különböző állapotok okozhatnak; az időtartam változó lehet.

Gyakori okok közé tartozik a vasovagális (reflex) syncope, ortosztatikus hipotenzió, kardiális rendellenességek (ritmuszavarok, szívbetegségek), neurológiai okok (például epilepszia), anyagcsere- vagy inzulinháztartási zavarok, mérgezés vagy súlyos folyadékhiány.

Tünetek közé tartozik a hirtelen szédülés, verejtékezés, homályos látás vagy fülcsengés, majd esés. A legtöbb esetben a tudat rövid idő alatt visszatér; előfordulhat rövid memóriazavar vagy zavartság az esemény után.

Diagnózis: orvosi értékelés szükséges. A kivizsgálás általános elemei a történet felvétele, fizikális vizsgálat, helyzeti vérnyomásmérés, EKG, vércukor és alapvető laboratóriumi vizsgálatok. Bizonytalan vagy visszatérő esetekben EEG, koponya CT/MRI vagy tilt-tábla vizsgálat is felmerülhet a kiváltó ok tisztázására.

Elsősegély és kezelés: ha valaki eszméletlen vagy nem ébred fel, hívjon sürgősséget; biztosítsa a légutakat, fektesse le, majd fordítsa oldalára és figyelje a légzését. Ha a tudat visszatért, pihenés és orvosi kivizsgálás szükséges; a kiváltó októl függően kezelés történik.

Megelőzés és prognózis: a legtöbb eset jóindulatú, különösen vasovagális syncope esetén, de ismétlődő vagy szívbetegséggel járó formák esetén kiemelt figyelem szükséges. Megelőzés lehet a megfelelő folyadék- és sópótlás, lassú testhelyzet-változtatás, kiváltó tényezők kerülése és rendszeres orvosi kontroll.