transzfúció

Transzfúzió, vagy transzfúziója vérnek és vérkészítményeknek egy személyről egy másik személyre történő átadásának orvosi eljárása. Célja a vérveszteség pótlása, az oxigénszállító kapacitás helyreállítása, és bizonyos esetekben a koagulációs faktorok pótlása. Lehet autológus (a beteg saját véréből) vagy allogén (donorból).

Az eljárás komponens-terápián alapul: a teljes vér helyett gyakran vörösvértest-koncentrátumot, plazmát, lemezsejteket vagy cryoprecipitátumot adnak. A transzfúziót általában kompatibilitási vizsgálatokkal kezelik, például ABO- és Rh-eredmény ellenőrzésével és keresztkötéssel. A cél a reakciók és fertőzés kockázatainak minimalizálása.

Biztonság és kockázatok közé tartozhatnak transzfúziós reakciók (febrile, hemolítikus, allergiás), transzfúzióhoz kapcsolódó akut tüdőkárosodás (TRALI), transzfúzióval összefüggő keringési túltöltés (TACO), alloimmunizáció, és fertőzésátvitel bizonyos betegségek esetén. A modern gyakorlatban előzetes szűrések, monitorozás és utókövetés segítik a kockázatok csökkentését.

Előzmények: Karl Landsteiner 1901-es vércsoport-felfedezése alapozta meg az ABO rendszert; a vérbankok kialakulása és a szigorú fertőzés-szűrés a 20. század második felére tehető. Napjain a transzfúziót fegyelmezett protokollok és beteg-vérmenedzsment keretében végzik. Jelenleg a cél a szükséglet minimalizálása beteg-vérmenedzsmenttel, és alternatívák alkalmazásával, például a vérveszteség megelőzésével és kiigazításával.

---