tüdkárosodás

A tüdőkárosodás (tüdkárosodás) általános kifejezés a tüdőszövet vagy a légutak olyan károsodására, amely a gázcsere és a légzés hatékonyságának romlását okozza. Lehet akut vagy krónikus, és számos okra vezethető vissza, köztük fertőző betegségek, krónikus dohányzás vagy inhalációs expozíciók, autoimmun vagy sugárkezeléses hatások, valamint traumasemény.

Az okok közé tartoznak például a fertőző betegségek (például tüdőgyulladás, akut légzőszervi distressz szindróma), krónikus tüdőbetegségek (COPD, emphysema), toxikus expozíciók (dohányzás, levegőszennyezés, munkahelyi ásványi részecskék), sugárterápia, autoimmun folyamatok, tüdőödéma és különböző trauma. A károsodás mechanizmusa lehet gyulladásos, fibrotikus vagy ödémás és gyakran érinti a diffúziós kapacitást, a tüdő rugalmasságát és a légzéstevékenységet.

Klinikai tünetei közé tartozik a nehézlégzés, köhögés, mellkasi fájdalom, fáradtság és gyakran hypoxémia. A betegség súlyossága az okától és a károsodás mértékétől függ.

Diagnózisa a kórtörténet, fizikális vizsgálat és célzott vizsgálatok alapján áll össze. Képalkotó eljárásokkal (röntgen, mellkas CT) fel lehet tárni a károsodás mintázatát, míg légzési funkciós tesztek (spirometria, DLCO) a funkcionális bevitelről adnak adatot. Bizonyos esetekben bronchoszkópia vagy laboratóriumi vizsgálatok szükségesek.

Kezelése a kiváltó ok felismerésével és elleni küzdelemmel kezdődik. Fontos elemei a dohányzás abbahagyása, oxigénterápia szükség esetén, inhalációs bronchodilatátorok és kortikoszteroidok, a légzőrehabilitáció, fertőzések elleni védekezés és megfelelő oltások (influenza, pneumococcus). A prognózis-zet függ az etiológiai tényezőktől és a károsodás mértékétől; krónikus esetekben a kezelés a tünetek enyhítésére és a funkcionális állapot megőrzésére irányul. Megelőzésként a védőexpozíció minimalizálása, az egészséges életmód és a rendszeres orvosi ellenőrzés javasolt.