toleranciaeltérés

Definíció: A toleranciaeltérés a tervben meghatározott méret- és geometriai toleranciák és a tényleges gyártási dimenziók közötti eltérés. Ez az eltérés meghatározza, hogy két vagy több alkatrész hogyan illeszkedik egymáshoz, és milyen funkcionális viszony alakul ki az összeszerelés során.

Jelentőség: A toleranciaeltérés közvetlen hatással van az illesztés típusára (tiszta törésű, tisztán összeillő, átmeneti vagy ellenőrzött) és a mechanikai teljesítményre. Toleranciaszintek és azok összegződése (tolerancia-összegződés) befolyásolja az összeszerelést, a játékot vagy a túlmelegedést, és hosszú távon a kopást és a megbízhatóságot.

Okok: A toleranciaeltérést több tényező okozza, többek között a gyártási variációk, eszköz- és megmunkáló gépek pontatlanságai, anyagváltozások, hőmérséklet- és száradási reakciók, valamint mérési bizonytalanság. A gyártási folyamatok és a tervezés együtt határozza meg a végső eltérést.

Kezelés és eljárások: A toleranciaeltérések kezelésére szabványokat és módszereket alkalmaznak. Ilyenek például az ISO 286 a méret-toleranciákhoz és a geometriai toleranciákkal foglalkozó ISO 1101, valamint az ASME Y14.5 a gépészeti szabványokban. Toleranciaelemzési módszerek közé tartozik a Worst-Case és a statisztikus toleranciaelemzés, valamint a tolerancia-stack-up elemzés. A tervezés során fontos a gyártathatóság figyelembe vétele és a megfelelő illesztéstípus kiválasztása.

Mérés és ellenőrzés: A gyártás során mérőeszközökkel és kalibrációval ellenőrzik a dimenziókat és a geometriai jellemzőket, hogy a toleranciák betarthatók legyenek. Megbízható mérés biztosítékokat nyújt a minőségre és a költségkockázatok csökkentésére.

Következmények: Ha a toleranciaeltérés túl nagy vagy nem megfelelően van kezelve, nehezebb összeszerelés, csökkent funkcionális teljesítmény, gyorsabb kopás és megnövekedett gyártási költségek jelentkezhetnek. A megfelelő tolerancia- és illesztéskezelés alapvető a megbízható és költséghatékony termékekhez.