teljesítményátviteli

Teljesítményátvitel a forrásból a terhelésbe történő energiaátadás folyamatát jelenti, amelyben a leadott aktív teljesítmény (P), a reaktív teljesítmény (Q) és az összefüggő veszteségek szerepét értelmezik. A fogalom leggyakrabban elektromos energiaátvitel kontextusában használatos, de alkalmazható mechanikai vagy vezeték nélküli teljesítményátvitelre is.

Az átviteli rendszert jellemzően forrásból, átviteli közegből (vezetékek, transzformátorok, energiaelosztó elemek) és terhelésből álló láncként értelmezik. A hatékonyságot általában az η = P_load / P_source aránnyal adják meg; a jó tervezés és illesztés során minimalizálják a veszteségeket, például az ellenállási és mágneses veszteségeket, a hő- és frekvenciaváltozásokat. Az impedancia illesztés kulcsfontosságú: a terhelés impedanciája és a forrás impedanciája optimális megközelítésével növelhető a kifejtett aktív teljesítmény.

Rendszerszintű megközelítésben a hosszú távú energiaátvitelre gyakran alkalmaznak nagyfeszültségű AC vagy HVDC (nagyfeszültségű egyenáramú) átviteli megoldásokat, amelyek csökkentik az átviteli veszteségeket és lehetővé teszik nagy teljesítmények széttagolt hálózaton történő közvetítését. Vezeték nélküli teljesítményátvitel például induktív vagy rezonáns technológiákkal valósul meg kisebb távolságokra.

A tervezés fontos mutatói közé tartozik a hatékonyság, a teljesítményfelvétel és a minőség, amelyeket P, Q és S (látható teljesítmény) mérésekkel értékelnek. A fejlődés előrevetíti a HVDC-hálózatok és a smart grid megoldások szélesebb körű alkalmazását, illetve a vezeték nélküli töltés és a dinamikus teljesítménymenedzsment térnyerését.