tegezdést

Tegezés, vagy tegeződés, a magyar nyelvben annak a gyakorlatnak a neve, amikor valaki a másik személyt a te névmással és ennek megfelelő igealakokkal szólítja meg, a formális Ön helyett. A tegezés a társadalmi viszonyokat tükrözi és a közvetlenség, a barátság vagy az egalitás jele lehet.

Nyelvtanilag a tegezésben a beszélő a második személy egyes számú igeragozását használja; a te személy és a hozzátartozó igék formája jelzi, hogy a beszélő és a címzett közötti viszony mennyire informális. Ezzel szemben a magázódásban az Ön vagy a formális udvariassági formákat használják, és az igék rákövetkező alakjai erőteljesen a harmadik személyes vagy formális szerkezeteket tükrözik. A tegezés gyakran kölcsönös megegyezés útján, vagy a családi, baráti kapcsolatok során alakul ki.

Szociális kontextusban a tegezés az egyenlőség érzetét erősíti, és gyakran a közösségi vagy munkahelyi identitás része. Ugyanakkor nem minden helyzet alkalmas rá: idősebbek, hivatalos ügyekben vagy hierarchikus környezetben a magázódás gyakori és elvárt lehet; a tegezést általában megelőzi egy kölcsönös beleegyezés vagy felkérés.

Regionális és generációs különbségek is jellemzik a tegezés gyakorlását: egyes csoportok nyitottabbak rá, míg mások inkább a formális kifejezésmódot részesítik előnyben. A tegezés tehát fontos eleme a magyar nyelvi udvariasságnak és a társalgási stratégiáknak.