tapadósság

Tapadósság, vagy tack, a különböző anyagok érintkezésében megjelenő gyors kezdeti kötődés képessége. Ez az a tulajdonság, amely meghatározza, mennyire gyorsan és erősen tapad egy réteg egy felülethez az érintkezés után. A tapadósság általában az azonnali vagy rövid távú kötődésre utal, míg a hosszú távú, tartós kötés a végleges tapadó-erő és a kohezív erő együttese.

A tapadósságot gyakran megkülönböztetik a tapadástól és a koheziótól. A tapadás a különböző anyagok között fellépő vonzást jelenti a felületek között, míg a kohezió az adott anyagon belüli vonzást. A tapadósság lehet ideiglenes vagy tartós; egyes ragasztók gyorsan tapadnak, de alacsony végső terhelésnél. Mások hosszú távú kötést biztosítanak. A tack és a végleges erő közötti különbség az adalékanyag-összetétel, a felületi energiák és a kötést meghatározó fizikai-kémiai kölcsönhatások függvénye.

Faktorok, amelyek befolyásolják a tapadósságot: a felületi energia és a felület textúrája; a felületek tisztasága, nedvessége és szennyeződései; a hőmérséklet és páratartalom; a nyomás, a kontaktus időtartama és a kontaktszög; az alkalmazott nyomás és a ráfordított sebesség; valamint az érintett anyag adalékai és viszkozitása.

Mérése gyakran tack-teszttel vagy specifikus tack-értékeléssel történik, amely során a kezdeti tapadást és a későbbi kötést görbékké alakítják. Alkalmazási területek közé tartoznak a ragasztók és ragasztószalagok, címkék, csomagolóanyagok, orvosi és élelmiszeripari termékek, valamint különféle ipari kötési megoldások. Természetes tapadósságként például a nyújtható tapadópárnák vagy tengeri és földi élőlények által használt bioadhéziós rendszerek is megjelennek a természetben.