tapadóanyag

A tapadóanyag vagy ragasztó olyan anyag vagy keverék, amely két vagy több felület egymáshoz tapadásával erős kötést hoz létre. A kötés lehet mechanikai (felületi illeszkedés), kémiai (kötődés), diffúziós vagy adszorpciós jellegű, és a felületek érintkezési idejétől, hőmérsékletétől és a gyógyulási körülményektől függően alakul.

Kategóriák szerint a ragasztók főként természetes és szintetikus csoportokra bonthatók. Természetes ragasztók közé tartoznak például állati eredetű ragasztók (kollagénalapú), növényi és cellulózalapú kötőanyagok. Szintetikus ragasztók közé sorolhatók az epoxigyanta-, poliuretán-, cyanoakrilát-, szilikon- és akril alapú ragasztók, továbbá a vízben oldódó PVA-fa ragasztó is. Minden csoport különböző alkalmazási területekre és kötési tulajdonságokra képes.

A ragasztók működését több tényező befolyásolja, például a felületek tisztasága és nedvességállapota, a felületi energia, a megkötés ideje és a gyógyulási hőmérséklet. Az alkalmazás során kiemelt szempont a kötés tartóssága, hő- és vegyszerállósága, valamint a gyártással és feldolgozással járó költségek.

Alkalmazási területek közé tartozik a faipar és bútorasztalosság, a csomagolóipar, az építőipar, a textil- és papíripar, az elektronika és az autóipar. Tárolás esetén a ragasztók gyakran száraz, hűvös helyen, az ajánlott hőmérsékleten tartandók, és használatuk során megfelelő szellőzés szükséges; sok ragasztó irritatív vagy allergén lehet, ráadásul certain készítmények gyújtóak vagy mérgező gőzöket bocsátanak ki.

A környezeti szempontok egyre fontosabbak: a zöld ragasztók, például víz-alapú vagy alacsony VOC-kibocsátású termékek fejlődése nő. Rendszerint a felhasználási területnek megfelelően választják ki a legmegfelelőbb ragasztót a kötés igényeinek és a fenntarthatósági követelményeknek megfelelően.