cellulózalapú

Cellulózalapú kifejezés olyan anyagokra utal, amelyek cellulózból származnak vagy cellulózt tartalmaznak. A cellulóz a növények sejtfalának legfőbb polimere, megújuló és biológiailag lebontható. Jellemzői közé tartozik a magas szilárdság viszonylag kis tömeggel, a kémiai stabilitás és a sokféle feldolgozási lehetőség, de nedvességfelvételre hajlamos.

Formái közé tartozik a natív cellulóz és regenerált cellulóz (például viszkóz/rayon, lyocell), a cellulóz-észterek (acetát, triacetát) és a cellulóz-éterek (hidroxietilcellulóz, karboximetilcellulóz). Emellett elérhetők mikrokristályos cellulóz (MCC) és nanocellulóz formák (CNC, CNF), melyekkel kiváló mechanikai és barrier tulajdonságokat lehet elérni kompozitokban.

Fő alkalmazási területei közé tartozik a csomagolóanyagok és bevonatok, vékonyfilmek, textilipar (viszkóz, lyocell), valamint különféle polimer-kompozitok és membránok. A cellulóz-éterek, például CMC és HEC, gyakran használtak sűrítő- és töltőanyagként élelmiszer- és gyógyszeripari alkalmazásokban.

Termelése és környezeti hatásai eltérőek: a cellulóz megújuló forrásból származik, de a feldolgozási módszerek befolyásolják a környezeti terhelést. A hagyományos regenerált cellulóz folyamathoz mérgező oldószerek, például szén-diszulfid társul. A lyocell-gyártás oldószere körforgásban történő hasznosításával általában kisebb ökológiai lábnyom jár. A termékek általában biológiailag lebonthatóak, de bomlási ütemük a környezeti feltételektől függ.

Jövője ígéretes a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság szempontjából: nő a nanocellulóz‑alapú kompozitok és barrier anyagok szerepe, miközben kutatások a költségek csökkentését és a nedvességellenállás javítását célozzák a teljes életciklus szemléletével.