karboximetilcellulóz

A karboximetilcellulóz (CMC) egy olyan cellulózból származó származék, amelyben a cellulóz glükóz egységeinek ch2oh csoportjait részben karboximetil csoportokra cserélték. A leggyakoribb forma nátrium-karboximetilcellulóz (CMC-Na), amely vízben oldódó polianionos polimer. A CMC oldhatósága, viszkozitása és viselkedése a szerkezetétől függ, különösen a átalakított szubsztitúciós mértéketől (DS) és a molekulatömegtől.

Előállítását lúgos kezeléssel kezdik, majd karboximetilálják olyan reagensekkel, mint a monoszloracetsav. Az így keletkező égés a karboximetilcsoportokat és azok sóit eredményezi; a fém-só formák között leggyakoribb a nátrium- és a kalcium-só. A DS általában 0,6–1,0 között van, ami meghatározza a sűrítőhatást és a viszkozitást. A CMC szerkezete negatív töltése miatt jól diszpergálódik vízben és oldatban stabilan marad.

Tulajdonságok tekintetében a CMC vízben oldódó, átlátszó vagy opálos oldatokat ad. A viszkozitás erősen függ a DS-től és a molekulatömegtől, így különböző viszkozitási osztályok léteznek kereskedelmi termékekben. A kémiai stabilitás általában jó, és a termék széles pH-tartományban használható; azonban erősen savas környezetben hidrolyzálódhat.

Felhasználása igen széles: élelmiszeriparban sűrítő és stabilizáló adalékanyagként (E466), gyógyszer- és gyógyszer-excipiensekben kötő- és segédanyagként, kozmetikai termékekben, valamint textil-, papír-, illetve olaj- és gázipari alkalmazásokban, például drilling mudokban. Szabályozásilag igen elterjedten elfogadott élelmezési adalékanyag és biológiailag lebomló, de adalékként a mennyiség és a fokozat függvényében GI-reakciókra lehetőség nyílhat.