tárolókapacitásoktípusok

A tárolókapacitásoktípusok a számítástechnikában használt kapacitásmérési és -kielégítési kategóriák összefoglaló neve. Különböző kontextusokban különféle számításokat és megjelenítéseket értenek alatta, amelyek a tárolóeszközök vagy tárolási rendszerek tényleges felhasználhatóságát befolyásolják. A főbb típusok a következők.

Az első a bruttó vagy gyártói (fizikai) kapacitás, amelyet a gyártó az eszköz címkéjén megad. Ez az érték a készülék névleges adatait tükrözi, ebben az értelemben a legnagyobb lehetséges adatmennyiség.

A második a nettó vagy hasznos kapacitás, amely a formázás, a fájlrendszer-kezelés és a rendszerfájlok miatt nem teljesen válik a felhasználó rendelkezésére. A lemezeken felhasználásra kerülő helyek és a rendszerelőírások csökkentik ezt az értéket.

A harmadik típus a logikai kapacitás, amelyet a partíciók, a logikai tömbök (például LVM), illetve a RAID- vagy tömbkonstrukciók adnak meg. Ez az érték a felhasználói operációs rendszeren keresztül megjelenő kapacitást írja le.

A negyedik szemlélet a rendelkezésre álló vagy felhasználható kapacitás, amely figyelembe veszi a partíciók vagy megosztások overheadjét és a többlet metódusokat, például deduplikáció vagy archiválás jelenlétét.

Végül a felhőalapú környezetekben gyakori a kapacitáskifejezés más megközelítése is, mint például a provisioned (biztosított) kapacitás és az on-demand vagy autoscaling típusok, amelyek dinamikusan bővítik vagy csökkentik a rendelkezésre álló helyet. A tárolókapacitásoktípusok megértése segít a rendszerek tervezésében, teljesítmény- és költségoptimalizálásában.