támasztása

Támasztása a magyar nyelvben olyan főnévi forma, amely a támasztani igéből származó támasztás szóhoz kapcsolódó birtokos főnévi képzése. A támasztás maga a támasztás aktusa vagy a valaminek nyújtott támogatásának a jelölése; a támasztása pedig ezt az aktust vagy a vele járó támogatást jelöli - lehetett akár tárgyi, akár beszélői viszonyban értelmezni. A jelentés attól függ, milyen kontextusban használják: fizikai megnyugvást biztosító támaszokkal kapcsolatos értelemben vagy átvitt értelemben, például erkölcsi vagy anyagi támogatásként.

Etymológiailag a szó a támasztani igéből képzett támasztás főnévi alakból és a birtokos, -a végződésből tevődik össze. A támasztás a 'támasztás' közvetlen névutója, míg a támasztása a mondatrészben ráterhelődik az adott személyre vagy tárgyra: az illető vagy a dolog támogatását jelöli. Így használható olyan értelemben is, hogy valaminek vagy valakinek a támasztása, illetve az adott dolog támasztása által nyújtott stabilitás vagy támogatás.

Jelentésszűkítés és példák: EM: az építészetben és gépészetben a támasztás a szerkezet stabilitását biztosító elemek összességét jelenti; a példában: “A falak támasztása a szerkezet stabilitását biztosítja.” Átvitt értelemben: “A család támasztása a nehéz időkben sokat jelent.” Szinonimák közé tartozik a támasz, a támogatás, az alátámasztás; a gyakorlati kontextustól függően pedig a támasztó elemeket is emlegetik, mint például a támaszték vagy a tartó.