sávszélességkihasználás

A sávszélességkihasználás azt mutatja meg, hogy egy adott hálózati link vagy szegmens rendelkezésre álló kapacitását mennyi ideig és milyen mértékben használják fel a forgalom során. Gyakran százalékban adják meg: felhasznált sávszélesség osztva a teljes kapacitással. A kihasználtság különbözik a tényleges átviteli sebességtől (throughput), amely az idő alatt ténylegesen átvitt adatmennyiséget jelenti.

Mérés és értelmezés szempontjai közé tartozik, hogy időablakként gyakran választanak egy rövid vagy hosszabb interakciót (például 1–5 perc), és ezen belül számítják az átlagos vagy csúcskihasználtságot. Az azonnali vagy pillanatnyi kihasználtság megmutathatja a burst jellegű forgalmat, míg az átlagos érték a terhelés általános szintjét adja. A sávszélességkihasználásértékek segítenek teljesítmény-tényezőket értékelni, és alapot adnak a kapacitás-tervezéshez és a forgalom-irányításhoz.

Tényezők és hatások közé tartozik a forgalom típusa (például böngészés, video-, VoIP- vagy nagy fájlátvitel), a QoS vagy forgalom-szabályozás jelenléte, valamint a protokoll- és szabályozási mechanizmusok, amelyek befolyásolják a késleltetést és a torlódást. Magas kihasználtság rövid ideig is okozhat késést és csomagvesztést, különösen torlódott vagy sorosított hálózatokon. A gyakori dinamikus mintázatok, például napi vagy heti ciklusok, szintén befolyásolják a kapacitás-tervezést és a teljesítményfelügyeletet.

Gyakorlati használatban a sávszélességkihasználást a hálózati terhelés elemzésére és a fejlesztésre használják: segít a szűk keresztmetszetek azonosításában, a kapacitás-fejlesztési döntések megalapozásában és a teljesítményoptimalizálásban. Korszerű eszközökkel NetFlow/sFlow, SNMP vagy IP SLA mérési adatokból számítják ki és jelenítik meg a felhasználási arányokat.