szótagharmóniát

A szótagharmóniát olyan fonológiai jelenségnek tekintjük, amelyben a szótagok hangértékei összhangba kerülnek, így az egész szóban egységes hangzás alakul ki. Ennek során a közvetlenül egymás mellett vagy morfológiailag összekapcsolódó szótagok magánhangzói és bizonyos hangképző jegyei igazodnak egymáshoz. A jelenség gyakran a magánhangzó-harmóniához kapcsolódik, de kiterjedhet más hangjegyekre és a hangsúlyra is. Nyelvenként változó módon jelenhet meg, lehet szótagon belüli vagy szótagokat áthidaló.

A szótagharmónia több mechanizmus útján valósulhat meg. A leggyakoribb forma a magánhangzók front-back vagy magas-alacsony jegyeinek egyeztetése a szó eleji vagy referenciaváltozó szerint. Más esetekben a szótagok közötti konsonáns jegyek vagy a hosszúság és a hangsúly harmonizálódik, hogy ritmikus egységet adjanak a szónak. A jelenség attól függően jelenik meg, hogy a szótagok között mennyire él a morfológiai kapcsolatok.

A szótagharmónia szorosan kapcsolódik a többi harmóniához, például a magánhangzó-harmóniához és a konsonáns-harmóniához. Bizonyos nyelvekben fontos eszköz a ritmus és a hangzás egységességének megteremtésében, másokban pedig csak korlátozottan fordul elő. Tanulmányozása hozzájárul a szótagokra és morfológiára épülő hangváltozások leírásához, és segít a fonotaktikai modellek értelmezésében.