szókincsét

Szókincs a beszélő által ismert és használt szavak összessége. A szó szintjén gyakran előforduló "szókincsét" alak a birtokos formája, amely a harmadik személyhez tartozó viszonyt fejezi ki. Ezzel a formával utalnak arra, hogy valaki melyik szókészlethez, milyen szavakhoz fér hozzá vagy melyet használ rendszeresen.

A szókincs mérete és összetétele fontos tényező a nyelvi készség szempontjából. Két fő része van: aktív (produktív) szókincs, amelyet szóban vagy írásban közvetlenül előhívunk, és passzív (receptív) szókincs, amelyet hallásból vagy olvasás közben értünk meg. A szókincs magába foglalja a szavak alapszavait, ragozott alakjait, szóképzési mintákat, szókapcsolatokat és az idiomatikus kifejezéseket is.

Fejlődése nagyrészt a nyelvi környezeten és a kölcsönhatásokon múlik. Faktora a rendszeres olvasás és hallgatás széles tárháza, a formális és informális oktatás, a nyelvi tapasztalat, életkor, valamint a kétnyelvűség vagy többnyelvűség. A szókincs bővítésének gyakorlatai közé tartozik a célzott új szavak tanulása, kontextusban történő gyakorlás, ismétléses tanulás és a szóhasználat aktív gyakorlása írásban vagy beszédben.

Kutatási és oktatási szempontból a szókincs mértéke és minősége befolyásolja a megértést, a beszédfolyamatok gyorsaságát és a kommunikáció hatékonyságát. A pedagógiában a személyre szabott szókincs-fejlesztés és a nyelvi élmények gazdagítása kiemelt cél, hogy a tanulók aktív és passzív szókincsüket egyaránt növelhessék.