szívizomkárosodásának

A szívizomkárosodásának kifejezés a szívizom szerkezetének vagy működésének tartós zavarát jelenti, amely a szív összehúzódó és pumpafolyamatának teljesítményét ronthatja. Kórképként a szívizomkárosodásának cardiomiopátiák csoportját értjük, ideértve a dilatált cardiomiopátiát (DCM), a hipertrofikus cardiomiopátiát (HCM), a restriktív cardiomiopátiát és az arrhythmogén jobb kamrai cardiomiopátiát (ARVC), valamint az unclassified formákat. A kórkép etiológiája sokféle lehet: genetikai hajlam, és olyan külső tényezők, mint a tartósan magas vérnyomás, koronária betegség, toxikus anyagok (alkohol, bizonyos kemoterápiás szerek), vírusos myocarditis vagy saját immunválasz által kiváltott sejtkárosodás.

A tünetek között gyakori a légszomj, fáradtság, lábdagadás, ritmuszavarok és mellkasi fájdalom vagy syncope. A diagnózis elsődleges eszköze az echokardiográfia, amely a szív morfológiáját és a működési funkciót értékeli. További vizsgálatok közé tartozhat az 12 lemezes EKG, laboratóriumi vizsgálatok (BNP/NT-proBNP), szív MRI és szükség esetén genetikai tanulmány a családi forma igazolására.

A kezelés személyre szabott és a beteg állapotától függ. Alapvető elemek a szívelégtelenség elleni gyógyszeres terápia (ACE-gátlók vagy ARB-k, beta-blokkolók, mineralokortikoid receptorantagonisták), diuretikumok a folyadékgyülemezek csökkentésére, és antiaritmiás terápia szükség szerint. A kockázati tényezőktől és a kórkép típusától függően szükség lehet ICD-re, CRT-re, vagy ritkán szívátültetésre. A megelőzés a kiváltó okok korai felismerésére és a rizikókezelésre irányul. A prognózis típusonként és a korai diagnózison múlik; modern kezeléssel a túlélés és a tünetek javítása lehetséges.