kemoterápiás

A kemoterápiás kezelés a rosszindulatú sejtek megsemmisítésére vagy működésük gátlására szolgáló gyógyszeres eljárás. Célja a tumorsejtek számának csökkentése, és gyakran a sebészeti vagy radioterápiás beavatások kiegészítő terápiájaként alkalmazzák.

Hatásmechanizmusait tekintve a kemoterápiás szerek különböző módokon zavarják a sejtek életciklusát: egyesek DNS- vagy RNS-szintézist gátolnak, mások mitózist érintenek vagy a sejthártya felépítését befolyásolják. Ennek eredményeként a gyorsan osztódó sejtek különösen érzékenyek, de a normál szövetek is érintettek lehetnek.

Az alkalmazás módja változó: intravénás vagy szedhető tabletta formájában adják be, ritkán intramuskulárisan vagy regionálisan célzottan. A kezeléseket ciklusokban végzik, pihenőidőket hagyva a szervezet helyreállítására.

Jelentős felhasználási területek közé tartozik számos rosszindulatú betegség, például emlő-, vastagbél-, tüdő- és gyomor-bél rák, lymphomák és leukémiák. Használják adjuváns vagy neoadjuváns terápiaként, illetve palliatív célokra a tünetek enyhítésére.

Mellékhatások közé tartozik a hányinger, hányás, szájnyálkahártya-gyulladás, hajhullás, fáradtság és csontvelő-szuppresszió miatt fokozott fertőzéskockázat. Ezek gyakorisága és súlyossága gyógyszerenként változik, és gondozással lehet kezeletni vagy enyhíteni.

A kemoterápia jelenleg is fejlődik: a rezisztencia és a toxicitás korlátozza a hatékonyságot, ezért egyre gyakrabban alkalmaznak kombinált terápiákat, célzott szereket és immunterápiás megközelítéseket, valamint személyre szabott kezelési tervek kidolgozását.