szénbányászat

A szénbányászat a fosszilis energiahordozóként használt kőszén, lignit és más szénfajták kiaknázását jelent a föld alól vagy a hegységek alól. A tevékenység lehet felszín alatti vagy felszíni, és a kitermelt szenet főként villamosenergia-termelésre és ipari folyamatokra használják.

Historikusan a szénbányászat az ipari forradalom motorja volt, alapvető szerepe volt a vasútépítésben és az acélipar fejlődésében. A technika fejlődésével ma két fő kiaknázási mód létezik: felszín alatti és felszíni bányászat. A bányászati munkát egyre gépesítették, a járatok építésével és a szén szállításával a termelés hatékonysága nőtt.

Felszín alatti bányászatban hosszú járatokat dolgoznak ki, és a szenet gépi berendezésekkel szállítják. Felszíni bányászatnál a fedőréteget eltávolítják, nagy területeket tárnak fel, és a szenet gyakran közvetlenül szállítják vagy feldolgozásra továbbítják.

Az üzemben felmerülő kockázatok közé tartozik a metán robbanásveszélye, a szénpor tüze vagy berobbanása, a földcsuszamlás és vízbeáramlás. Ezt szellőztetéssel, tűz- és balesetvédelmi intézkedésekkel és kockázatértékeléssel igyekeznek mérsékelni. Környezeti hatásai közé tartozik a talaj- és vízszennyezés, a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok kibocsátása, zaj és tájváltozás.

Jogszabályok és szabványok biztosítják a biztonságos munka feltételeit, a környezeti hatások mérséklését és a bányászterületek rehabilitációját. A rekultiváció célja a korábbi bányászati területek helyreállítása, a talaj- és vízminőség javítása, zöldterületek visszaállítása.

Napjainkban a szénbányászat globálisan csökkenő jelentőségű a megújuló energiaforrások növekvő szerepe és a klímavédelmi politikák miatt, de bizonyos régiókban továbbra is fontos energiaforrás. A jövőben a gazdasági és társadalmi hatások, valamint a környezeti kockázatok kezelése marad kiemelt feladat.

---