szénfajták

A szénfajták a fosszilis tüzelőanyagok közé tartozó szén különböző minőségű formáit jelentik. A szénkészlet a tőzegből induló diagenetikus folyamatok során a karbonizáció fokától függően alakul ki, így a különböző fajták eltérő fizikai, kémiai és tüzelési tulajdonságokkal bírnak.

Az első szint a tőzeg (peat), amely növényi maradványok részleges mineralizációja révén jön létre. A tőzeg a közvetlen tüzelőanyagként nem használható fel eredeti formájában, inkább a további szénizáció kiindulópontja.

A következő fok a lignit (barna szén), amely alacsonyabb szénfokú, magas víztartalmú és viszonylag alacsony kalóriaértékű. Gyakran földalatti vagy nyílt ágazatokban használják hőtermelésre, illetve néhány helyen villamosenergia- termelésre.

A fekete szén vagy kőszén magasabb szénfokot jelent, és több alcsoportja van. A legismertebbek a bituminous szén (bitumenes szén), amelyet nagy illékony részek jellemeznek és gyakran használják erőművekben és kokszkészítésre, valamint az antracit, amely a legmagasabb széntartalommal rendelkezik és általában ritkább, de igen hosszú égési idejű tüzelőanyag.

A kokszoló szén olyan kőszén, amelyet kokszkészítésre használnak, mert magas széntartalma és alacsony illékony összetevői kedvezőek acélgyártásban.

Összegzésként a szénfajták a tőzegből a ligniten, barnaszénen át a kőszénig terjedő minőségbeli színkép, melyet alkalmazási célok és energetikai jellemzők szerint hasznosítanak.