számlája

A számlája a magyar nyelvben a számla főnév harmadik személyű birtokos formája. Jelentheti valakinek a számláját vagy egy adott írásos dokumentumhoz tartozó, a fizetést igénylő számlát, attól függően, hogy kihez viszonyítjuk a birtokot. A számla szó maga az üzleti forgalomban használt hivatalos fizetési kötelezettséget megtestesítő dokumentumot jelenti.

A számla tartalma rendszerint tartalmazza a kiállító és a címzett adatait, a számlaszámot és a kibocsátás dátumát, a termékek vagy szolgáltatások leírását, mennyiségét, egységárát, nettó összeget, ÁFA mértékét és összegét, valamint a bruttó végösszeget. Emellett gyakori elem a fizetési határidő, a fizetési mód és a cég adószáma vagy vámkódja. Itthon a számlák kiállítása és könyvelése a számviteli törvény és a hozzá kapcsolódó áfa szabályok hatálya alá esik; elektronikus számlázás is gyakori, különösen vállalati környezetben.

Nyelvtanilag a szó a birtokos formában képzett példákban gyakran összetett szerkezetben fordul elő: például a számlája jelentheti egy személy vagy egy szervezet "számláját" vagy letisztult formában utalhat rá, mint a „számlája rendezéséről egyeztetnek.” A -ja/-je toldalék a magyar nyelv szabályai szerint illeszkedik a szó végső magánhangzójának harmóniájához.

Gyakori használatban a kifejezés leginkább a fizetési kötelezettséggel és a pénzügyi nyilvántartásokkal kapcsolódik, legyen szó magánszemélyről vagy vállalatról.