szuperpozíciók

A szuperpozíció fogalma a kvantummechanika egyik alapvető jelenségére utal. Egyszerűen fogalmazva, egy kvantumrendszer, például egy részecske, egyszerre több lehetséges állapotban is létezhet mindaddig, amíg meg nem figyeljük vagy nem mérjük. Ez ellentétben áll a klasszikus fizikával, ahol egy tárgy csak egy meghatározott állapotban lehet. Például egy klasszikus érme vagy fej vagy írás lehet, de nem mindkettő egyszerre. Egy kvantummechanikai "érme" azonban, amíg nem "dobjuk fel" és figyeljük meg az eredményt, egyszerre van a fej és az írás szuperpozíciójában. Ez a szuperpozíciós állapot nem azt jelenti, hogy az állapotok között ingadozik, hanem hogy mindegyik állapot jelen van egy bizonyos valószínűséggel.

Amikor egy mérés vagy megfigyelés történik, a szuperpozíció "összeomlik", és a rendszer elfogad egyetlen, konkrét állapotot. A valószínűsége annak, hogy melyik állapotba omlik össze, a szuperpozíciós állapotban lévő állapotokhoz tartozó valószínűségi amplitúdókból származik. A szuperpozíció fogalma kulcsfontosságú a kvantumcomputingban, ahol a "qubitek" (kvantumbitek) kihasználják ezt a jelenséget, hogy egyszerre több számítást végezzenek el, ami exponenciálisan növeli a számítási teljesítményt bizonyos problémák esetében. A kvantumösszefonódással együtt a szuperpozíció az egyik legellentmondásosabb és legérdekesebb aspektusa a kvantumvilágnak.