kvantummechanikai

A kvantummechanikai kifejezés olyan jelző, amely a kvantummechanikával összefüggő jelenségekre, modellekre és rendszerekre utal. A kvantummechanika a fizika azon ága, amely az atomi és szubatomi skálákon zajló kölcsönhatásokat írja le, és ahol a viselkedés gyakran csak valószínűségekkel adható meg. Az állapotok leírása általában hullámfüggvényekkel vagy állapotvektorokkal történik, és a mérések eredményei is valószínűségi eloszlásként adódnak meg.

Jellemzői közé tartozik a szuperpozíció, a mérés utáni kolapszus és az összefonódás. A dinamikát gyakran a Schrödinger-egyenlet írja le, az operátorok pedig a mérési eredményeket és a fizikai mennyiségeket képviselik a Hilbert-térben. A kvantummechanikai leírás alapja a kvantitás és a Fourier-alapú matematikai formalizmus.

Alkalmazási területei közé tartozik az atom- és molekuláris szerkezet leírása, a kémiai kötések megértése, a félvezető-technika, kvantumanyagok és a kvantuminformatika. A kvantummechanikai elvek nélkülözhetők a modern spektroszképiában, kvantumkémiai számításokban és számos technológiai fejlesztésben.

Historikus megközelítésben a kvantummechanika a 20. század elején alakult ki a Planck-, Einstein- és Bohr-felfedezésekből, majd a Schrödinger, Heisenberg és Dirac munkái formálták meg a mai kereteket. Ma a kvantummechanikai alapelvek középpontban állnak a kutatásokban és a technológiában.