szubpopulációk

A szubpopulációk a nagyobb populáció olyan részei, amelyek földrajzi, ökológiai vagy társadalmi határok miatt elkülönülnek egymástól. Jellemző rájuk a korlátozott génáramlás és ebből fakadó helyi genetikai különbségek, amelyek a környezethez való alkalmazkodásban is megnyilvánulhatnak. Például egy erdőben élő állatpopulációban a folyók, hegyek vagy eltérő élőhelyek által elválasztott csoportok alakulhatnak ki.

Populációgenetikai értelemben a szubpopulációk demekként is értelmezhetők. A génáramlás mértéke meghatározza a demek közötti genetikai differenciálódást: alacsony migráció esetén fokozódhat az elkülönülés. A differenciálódást gyakran a Wright-féle Fst mutatóval mérik. A metapopuláció fogalma pedig olyan hálózatot ír le, amelyben a szubpopulációk dinamikusan kapcsolódnak egymáshoz, helyi extinkciók és visszatelepedések előfordulhatnak.

Konservációs és menedzsment szempontból a szubpopulációk felismerése kiemelten fontos. A génállomány megőrzése érdekében gyakran fontos a kapcsolatok fenntartása és a gene flow megőrzése vagy szükség esetén célzott védelme a különösen veszélyeztetett csoportoknál. Az izoláció csökkentheti a genetikai sokféleséget vagy hosszú távon a populációk vesztességére vezethet.

Közegészségügyben és demográfiában a szubpopulációk gyakran földrajzi vagy társadalmi csoportokként jelennek meg, amelyeket külön elemeznek a kockázatok, prevalenciák vagy erőforrás-ellátottság megértése érdekében.

Azonosításukra genetikai adatokkal és statisztikai módszerekkel kerül sor: klaszterezés, főkomponens-analízis, AMOVA és egyéb populációs modellek segítenek feltárni a szubpopulációk szerkezetét és migrációs mintázatait.