szkepticizmust

A szkepticizmus olyan filozófiai hozzáállás vagy irányzat, amely a tudás és az igazolható állítások igazságát kritikai szemlélettel vizsgálja. A szkeptikusok a bizonyítékokat és érveléseket alaposan megkérdőjelezik, és a megalapozott érvelést, a bizonyítékokon alapuló állításokat részesítik előnyben. Formái közé tartozik a filozófiai szkepticizmus, amely a megismerés lehetőségeit vagy korlátait tárgyalja, valamint a tudományos vagy gyakorlati szkepticizmus, amely a bizonyítékokon alapuló értékelést helyezi előtérbe.

Történeti áttekintés szerint az ókori Görögországban Pyrrho és követői alapították a szkepszis jelentős ágait, köztük az akadémikus szkepticizmust. Szintén fontos alak volt Sextus Empiricus, aki összefoglalta a szkeptikus látásmódokat. A későbbiekben a modern kor filozófiájában megjelent a megismerés lehetőségének vitája, például David Hume a indukció megbízhatóságát kérdőjelezte meg, Kant pedig a megismerés határait tárta fel. A 20. századtól pedig kibontakozott a tudományos szkepticizmus mozgalom, amely a bizonyítékokon alapuló értékelést, a csodáknak és álhíreknek a szoros vizsgálatát, valamint a nyitott, de szigorú kritikát hangsúlyozza.

Módszertani jellemzője az ellenőrzés és a kritikai gondolkodás hangsúlyozása. Eszközei közé tartozik a hipotézisek kísérleti vagy empirikus vizsgálata, a reprodukálhatóság és a falsifikálhatóság elve. A tudományos szkepticizmus nem tagadja a bizonyítékot, hanem addig nem fogad el állítást, amíg a bizonyítékok nem támasztják alá.

Jelentős szerepe van a közgondolkodásban: a tényekhez igazított döntések előmozdítása és a félrevezető állítások elleni védelem. Kritikái közé tartozik, hogy a túlzott kételkedés időnként a cselekvésképtelenséghez vezethet, de hozzájárul a kritikus mérlegeléshez és a tudományos diskurzushoz.