szivarok

A szivarok a dohányipar hagyományos termékei, amelyeket külső borítólevélből (wrapper), közbenső kötőlevélből (binder) és tölteléklevelekből álló összeállítás alkot. A töltelék különböző dohányfajták keveréke lehet, és meghatározza az ízt és az erősséget; a borítólevél az égés és az aromák végső jellegét befolyásolja. A prémium szivarokat általában kézzel sodorják; gépesített gyártás is létezik, jellemzően olcsóbb termékeknél.

Előállításuk több lépésben zajlik: dohánylevelek termesztése és szüretelése, szárítása, érlelése és fermentálása. Ezt követi a töltelék és a kötőlevél összeállítása, majd a borítólevél bevonása és a szivar formába sodrása. Formái közé tartoznak a parejo, corona, robusto és torpedo; méretüket gyakran gyűrűátmérővel és hosszával adják meg (például 50×140 mm).

Földrajzi megoszlás szerint a legjelentősebb termelő országok közé tartozik Kuba; a Dominikai Köztársaság, Nicaragua és Honduras is jelentős. Kuba a szivarok történelmi hagyományairól ismert; az Egyesült Államokkal fennálló történelmi korlátozások hosszú időre befolyásolták a kubai szivarok piacát.

Tárolás és fogyasztás: a szivarokat 18-21°C-os hőmérsékleten és 68-72%-os relatív páratartalomban érdemes tárolni. Fogyasztásuk általában lassú, egy-egy szivarra hosszabb időt szánnak. A dohányzás és nikotintartalma egészségügyi kockázatokat jelent, ezért a termék használata egyéni és közegészségügyi megfontolást igényel.