szinaptogenezis

A szinaptogenezis az idegsejtek között szinapszisok kialakulásának és elsődleges átrendeződésének folyamata. Főként a központi idegrendszer fejlődése során zajlik: prenatálisan kezdődik, a születés környékén intenzív, és egyes területeken a felnőttkorban is részben folytatódik plaszticitás formájában.

Fejlődési szakaszokban gyakran exuberáns szinaptogenezis figyelhető meg: sok új szinapszis képződik, amelyeket később a prunálás és a selektív stabilizáció alakít át a működő hálózatok igényei szerint. Az excitatorikus glutamatergikus kapcsolatok dominálnak, de az inhibító szinaptikus kapcsolatok is megjelennek, hozzájárulva a hálózati egyensúlyhoz.

Az idegrendszeri szinaptogenezist számos mechanizmus és reguláció vezérli. Sejtadhéziós molekulák és kontaktusok (például adhéziós fehérjék), a pre- és posztszinaptikus struktúrák kiépítése, továbbá neurotrophinok és intracelluláris jelátviteli utak befolyásolják a kapcsolatok létrejöttét és stabilitását. A dendritikus tüskék növekedése és a glutamatergikus kapcsolatok kialakulása szintén fontos része a folyamatnak.

Az élmények és a tanulási tevékenységek erősen befolyásolják a szinaptogenezist. Szenzoriális élmények, környezeti gazdagodás vagy rendszeres testmozgás fokozhatják a kapcsolatok kialakulását és a meglévő kapcsolatok átrendeződését. Felnőtt agyban is zajlik plaszticitás, különösen a hippocampusban és más a tanulásra és memória feldolgozására hajlamos területeken.

Kóros állapotokhoz is kapcsolódhat a szinaptogenezis zavara. Gyermek- és neurodevelopmentális rendellenességek, valamint pszichiátriai betegségek kapcsán vizsgálják a szinaptikus kapcsolatok szerkezetét és működését. A kutatásokban szinaptikus marker-fehérjéket és képalkotó technikákat alkalmaznak a fejlődés alatti és felnőtt plaszticitás jobb megértésére.