szikesedés

Szikesedés a talajok degradációs folyamata, amely elsősorban félszáraz vagy száraz éghajlatú területeken alakul ki. Ilyenkor a talajvízben oldott sók a párolgás hatására a felszínhez közel kerülnek, és kiülepednek. Ennek eredményeként felszíni szikesek és sós rétegek képződnek; a talaj szerkezete romlik, a vízgazdálkodás romlik, és a termékenység csökken.

Feltételei közé tartozik a sekély talajvíz, a magas evapotranspiráció és a kapilláris feláramlás, amely során nátrium- és más oldott sók gyűlnek össze a felszín közelében. Gyakran előfordul löszös síkságokon, a Nagyalföldön és más, hasonló éghajlati viszonyú területeken.

Mechanizmusa: nedves periódusokban a mélyebb rétegekből felszínre kerülnek a sók, a száraz periódusokban pedig kiülepednek és kristályosodnak. A kiülepedett sók megkötik a vizet, talajfelszín közelében só- és ásványi réteg képződik, a talaj felszíne repedezik vagy kemény crusttá rögzül, és a növényzet gyengül vagy eltűnik. A víz bejutását is megnehezíti a tömörödött felszín.

Következményei: mezőgazdaságban alacsonyabb hozamok, nehézségek a vízelvezetésben és a talajtakarásban, valamint eróziós kockázat. Bizonyos sótűrő fajok jelenhetnek meg, de a hagyományos gazdálkodási módokkal a szikes talajtájak gyakran termelésre nem könnyen felhasználhatók.

Megelőzés és helyreállítás: megfelelő vízelvezetés és a talajvízszint csökkentése; sók kioldása öntözéssel; nátrium-cserélő kapacitásának csökkentése kalcium- vagy gipsz-utánpótlással; talajtakaró és szerkezetjavító művelés. Jól megfigyelhető a Kárpát-medence Alföldjének szikes talajtípusa.