személyiségzavarkategóriát

A személyiségzavarok olyan tartós személyiségkilengések és viselkedésminták, amelyek az egyén belső élményeit és külső viselkedését jelentősen torzítják, és amelyek a kultúrálisan elvárt normáktól eltérően észlelhetők. Ezek az mintázatok általában a serdülőkorban vagy a fiatal felnőtt korban jelentkeznek, hosszú ideig fennállnak, és distresszt vagy súlyos működésbeli zavart okoznak a kapcsolatokban, a munkahelyen vagy más területeken. A diagnózis klinikai megfigyelésen és történeti adatokon alapul, laboratóriumi vizsgálatokkal általában nem igazolhatóak.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság DSM-5 szerint a személyiségzavarok három csoportba sorolhatók: csoport A, amelynek tagjai a különös vagy paranoid, skizoid és schizotípiás típusok; csoport B, amely drámai, érzelmileg instabil vagy antiszociális típusokat foglal magába (antiszociális, borderline, hisztrionikus és nárcisztikus); és csoport C, amely szorongó vagy félelemmel teli típusokat foglal magában (elkerülő, függő és kényszeres/obsessív-kompulzív személyiségzavar). A világos definíciók és megkülönböztetések segítenek a terápiás megközelítés kiválasztásában.

Az előfordulási arány a felnőtt népességben becslések szerint kb. 9-13 százalék. Diagnózisa és kezelése összetett; általában hosszú távú pszichoterápiát igényelnek. Gyógyszeres kezelés csak tünetek vagy társbetegségek (például depresszió vagy szorongás) enyhítésére adható, nem gyógyítja önmagában a zavart. A kezelés célja a funkciók javítása, a kapcsolatok és az életminőség fenntarthatóbbá tétele.

Fontos a stigma enyhítése és a kulturális kontextus figyelembe vétele a megközelítés során.