szívverés

A szívverés a szívizom ritmikus összehúzódása és elernyedése, amely a keringő vér pumpálását biztosítja. A normális szívverés összetett koordináció eredménye, amely lehetővé teszi, hogy a pitvarok és a kamrák egymás után összehúzódjanak és ellazuljanak.

Fiziológiailag az elektromos ingerforrás a sinuscsomó (SA-csomó) a jobb pitvarban található. Innen indul az ingerület, halad az atrioventrikuláris (AV) csomóhoz, onnan a His-kötegen és a Purkinje-hálózaton át a kamrákhoz. Ennek köszönhető a pitvarok összehúzódása követve a kamrák ritmikus működése és a szívműködés szakaszos, egymás utáni szívműködése.

Mérés és normál értékek. A felnőttek nyugalmi pulzusa általában 60–100 dobban percenként. Edzettségi szinttől függően sportolóknál gyakran alacsonyabb lehet. A szívverés ritmusa lehet rendszeres vagy rendellenes (arrhythmiák). A pulzust a csuklón vagy nyakon mérhetik, és az elektrokardiogram (EKG) pontosabban feltárja a vezetési mintákat és a ritmust.

Ritmus és gyakori állapotok. A normális ritmus a sinusritmus. A sinus tachycardia gyorsabb, a sinus bradycardia lassabb pulzust jelent. Rendellenes ritmusok közé tartozhatnak pitvarfibrilláció vagy kamrai arrhthmiák, amelyek orvosi vizsgálatot igényelhetnek, különösen ha panaszokkal társulnak.

Klinikai jelentőség. A szívverés változásai tünetekkel járhatnak, például palpitációval, szédüléssel, mellkasi fájdalommal vagy ájulással. Az okok között szerepelhetnek fiziológiás állapotok (fáradtság, stressz, testmozgás) és kórképek (szívbetegségek, pajzsmirigy-hormonok, elektrolit-egyensúlyzavarok). A megfelelő kivizsgálás orvosi döntést igényel.