szívmködése

A szív működése a keringési rendszer központi eleme. A négy üregből álló szív három rétegű falával és négy szeleppel szabályozott véráramlással működik. A jobb pitvar (atrium dexter) és a bal pitvar (atrium sinister) belépését a felső és alsó vena cava, illetve a tüdővénák biztosítják. A kamrák: jobb kamra (ventriculus dexter) és bal kamra (ventriculus sinister) pumpáló szerepet játszanak. A négy billentyű: tricuspid és mitral (pitvar–kamra átjárhatóság), pulmonalis és aorta (kamra–főverőér) megakadályozzák a visszafelé áramlást.

A vér útja: felső és alsó vena cava -> jobb pitvar -> tricuspid billentyű -> jobb kamra -> pulmonalis billentyű -> tüdő -> tüdővénák -> bal pitvar -> mitral billentyű -> bal kamra -> aorta -> test.

Az elektromos ingerületképzés és vezetés rendszerében a sinuscsomó generálja a ritmust, amit az AV-csomó továbbít, majd His-köteg és Purkinje-szálak terjesztenek a kamrákhoz, így azok egyszerre húzódnak össze. A ciklus két fő fázisa: diastole (relaxáció, szív feltöltődése) és szisztole (összehúzódás, vér kilökése). A klinikai hallás nyomai a S1 és S2 hangok.

A szív működését az autonóm idegrendszer és hormonok szabályozzák. A szimpatikus stimuláció növeli a szívfrekvenciát és a kontraktilitást, míg a paraszimpatikus tónus lassítja a ritmust. A Frank–Starling mechanizmus szerint a szív a beérkező vérmennyiség függvényében erősebben és gyorsabban húzódik össze. A teljesítmény mérőszáma a szívkibocsátás, amit stroke volume és szívfrekvencia szorzata ad meg.

Kóros állapotok közé tartoznak a ritmuszavarok, szívelégtelenség, szelepproblémák és koronária betegségek, amelyek befolyásolhatják a vérkeringést. A diagnózist általában elektrokardiogramm, echokardiográfia és más képalkotó vizsgálatok segítik.