szívfunkció

Szívfunkció alatt a szív pumpafunkcióját értjük: a szív képes-e elegendő vért kinyomni a keringésbe az adott szükségletnek megfelelően. A funkció két fő összetevője a systolikus funkció, amely a kamrák összehúzódásával és vér kilövellésével jár, és a diastolikus funkció, amely a kamrák relaxációját és feltöltődését jelenti. A működéshez nélkülözhetők a preload (töltőnyomás), az afterload (perifériás ellenállás), a kontraktilitás és a szívritmus.

Az értékelés egyik alapvető mutatója az ejection fraction (EF), amely a systolikus funkciót tükrözi. Normális EF általában 55–70% között van. A verőtérfogat (SV) kb. 60–100 ml lökésenként, a szívkimenet (CO) pedig nyugalmi állapotban körülbelül 4–8 L/perc. A képalkotó vizsgálatok közül az echokardiográfia a leggyakoribb, nem invazív módszer. Emellett használhatók szív MRI, CT és nukleáris vizsgálatok, illetve invazív right vagy left heart catéterezés a nyomások és a kiáramlás részletes felmérésére.

Szívfunkció zavara gyakran szívelégtelenséghez vezet. Szisztolikus diszfunkcióval az EF csökken, diastolikus diszfunkciónál a töltődés zavara lehet megfigyelhető, gyakran megőrzött EF-vel. Okozhatja koronária betegség, miokardiális infarctus, dilatált vagy hipertrofikus cardiomyopathia, hipertónia és szelepfunkció-rendellenességek, valamint ritmuszavarok.

Az ellátás célja a preload, afterload és kontraktilitás optimális hangolása. Gyógyszeres kezelés például ACE-gátlók vagy ARB-k, beta-blokkolók, mineralokortikoid receptor-antagonisták és diuretikumok. Súlyos esetekben eszközös beavatkozások, például pacemaker vagy reszelt mechanizmusú terápia, és bizonyos esetekben transzplantáció is szóba kerül. Az életmód és a testmozgás szintén hozzájárulhat a szívfunkció fenntartásához.