székletürítési

Székletürítés, vagy defekáció, az a folyamat, amely során a végbélen keresztül kiürül a belekben képződött széklet. Fiziológiája magában foglalja a bél perisztaltikáját, a végbél tágulását, valamint a belső analzáróizom és a külső analzáróizom összehangolt összehúzódását, továbbá a medencefenék izmainak koordinációját. A defekációt általában a gasztrocolikus reflex és a rectoanal reflexek indítják; a kiürítéshez az akaratlagos kontroll a külső záróizom és a medencefenék összehangolt működését igényli.

Normális defekációs gyakoriság széles körben változik: egyénenként lehet napi többszöri ürítés vagy hetente néhány alkalom. A kellemes és könnyű ürítéshez hozzájárul a rostban gazdag étrend, a megfelelő folyadékbevitel, a rendszeres testmozgás és a stresszkezelés.

Kóros állapotok közé tartozik a székrekedés (nehezebb vagy ritkábban történő ürítés), a hasmenés (gyakori, híg vagy vizes széklet) és a székletinkontinencia (kontroll elvesztése). Krónikus panaszok esetén felmerülhet hasi fájdalom, teltségérzet, vérzés vagy fogyás. Okok közé tartozik étrend, folyadékbevitel, gyógyszerek és neuromuszkuláris tényezők.

Diagnózisát elsősorban anamnézis és fizikális vizsgálat képezi; szükség esetén rektális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok és képalkotó eljárások segíthetnek.

Kezelésének alapja az életmódváltás: rostban és folyadékban gazdag étrend, rendszeres testmozgás. Szükség szerint gyógyszeres kezelés is szóba jön, például székletlazítók vagy hasmenéscsillapítók. Krónikus vagy sürgős tünetek esetén orvosi vizsgálat ajánlott.