stádiumozását

Stádiumozását (a stádium meghatározásának folyamata) a diagnózis és a kezelési tervezés középpontjában áll, különösen a rosszindulatú daganatok esetében. Célja, hogy a betegség kiterjedtségét pontosan meghatározzák és a kezelési lehetőségeket ehhez igazítsák, valamint prognózist adjanak és összekapcsolják a klinikai vizsgálatokkal. A legáltalánosabb rendszer a TNM osztályozás, amely a T (primer tumor mérete és inváziója), az N (regionális nyirokcsomók érintettsége) és az M (távoli/metasztatikus terjedés) kategóriáit használja. Ezt az AJCC és a UICC fejlesztik, és a kombinált információkból általános stádiumcsoportokat írnak le, gyakran I–IV skálán. Ezen felül megkülönböztethetők klinikai stádiumok (cTNM), patológiai stádiumok (pTNM) és kezelést követő stádiumok (ypTNM).

A stádiumozást több forrásból gyűjtik össze. A klinikai felmérések közé tartozik a fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálatok (CT, MRI, PET-CT, ultrahang), endoszkópos eljárások és redundáns laboratóriumi adatok. A patológiai stádium a sebészeti vagy biopsziás minták histológiai vizsgálatával kerül meghatározásra. Minden módszer hozzájárul a pontos besoroláshoz, és szükség esetén a megismételt kiértékelés is előfordulhat.

A stádium meghatározásának gyakorlati jelentősége: befolyásolja a kezelési stratégiát, a várható gyógyulási esélyeket és a klinikai vizsgálatokba való belépést. A stádium gyakran módosulhat a beteg állapotának vagy a terápia eredményének függvényében, és a döntéshozatalban folyamatosan aktualizálják.