skizofréniához

Skizofrénia egy krónikus mentális zavar, amelyet a valóság érzékelésének és a gondolkodásnak tartós zavara jellemez. A tünetek három fő csoportba sorolhatók: pozitív tünetek (hallucinációk, téveszmék), negatív tünetek (érzelmi tompulás, érdeklődés- és motivációcsökkenés, szociális visszahúzódás) és kognitív zavarok (figyelem, memória, végrehajtó funkciók gyengülése). A betegség általában 15–30 éves korban kezdődik, és hosszú távú kezelést igényel; előfordulása világszerte körülbelül 0,3–0,7%.

Okozói több tényező kölcsönhatásának eredményei: genetikai hajlam, neurobiológiai eltérések és környezeti stresszorok. Bizonyos terhességi és koraszüléssel kapcsolatos tényezők, szenvedélybetegségek és korai stressz növelhetik a kockázatot. A skizofrénia gyakran társul más mentális egészségi problémákkal is.

Diagnózisa a DSM-5 vagy ICD-11 kritériumai alapján történik: legalább egy hónapon át tartó tünetek jelenléte és jelentős funkcionális romlás szükséges, miközben kizárják az egyéb okokat és a szerhasználatot. Kezelése komplex és személyre szabott: antipszichotikus gyógyszerek (gyakran második generációs szerek), pszichoszociális beavatkozások (pszichoterápia, kognitív terápia, családi támogatás), valamint foglalkoztatási és rehabilitációs programok.

Kilátások egyénenként változóak. Korai felismerés és következetes kezelés mellett sok beteg javul vagy stabilizálódik, de a betegség krónikus lehet relapszusokkal és tartós gondozási igénnyel.