scenarioalapú

Scenarioalapú, vagy szcenárióalapú megközelítés olyan módszertan, amely narratív vagy hipotetikus helyzetek, szcenáriók használatával szervezi a tanulást, a döntéstámogatást és az értékelést. A cél, hogy a résztvevők kontextusban gondolkodjanak, a problémákat valószerűen érzékeljék és gyakorlati megoldásokat találjanak.

A folyamat általában a célok meghatározásával kezdődik, ezt követi a releváns helyzetek megtervezése: szereplők, feltételek, korlátok és bizonytalanságok leírása. A résztvevők a szcenáriókban felmerülő feladatokat megoldják, interaktív feladatokat oldanak meg, majd a tevékenység végén visszajelzést és reflexiót kapnak. Gyakran alkalmaznak szimulációkat, vitákat és szerepjátékokat.

Az alkalmazási területei közé tartozik az oktatás és képzés, vállalati döntéstámogatás, kockázat- és válságkezelés, egészségügyi gyakorlatok, valamint szoftver- és UX-fejlesztés. A gyakorlatban gyakran integrálják digitális szimulációkkal és interaktív eszközökkel.

Előnyei közé sorolható a kontextusközpontú tanulás, a magasabb elköteleződés, a készségek gyakorlása kockázatmentes környezetben és a tudás gyakorlati átültethetősége. Kihívásai közé tartozik a tervezés és fejlesztés erőforrásigénye, a realizmus és a reprezentáció közötti egyensúly fenntartása, valamint az értékelés nehézsége.

Történeti áttekintés: a szcenárió alapú megközelítés gyökerei a problémamegoldó és tapasztalati tanulás elméleteiben keresendők. A szcenárió-tervezés pedig a 1950-es–1960-as évektől elterjedt, kulcsszerepet játszott Herman Kahn és a Hudson Institute, majd a Royal Dutch Shellnél Pierre Wack népszerűsítette a 1970-es években.

Kapcsolódó fogalmak: szcenárióalapú tanulás, szcenáriótervezés, szcenárió-szimuláció, szimuláció és szerepjáték.