rögítés

A rögítés szó a rögzíteni igéből származik, és a magyar nyelvben két fő értelemben használatos. Egyrészt fizikai értelemben a tárgyak vagy alkatrészek biztos, adott helyükön történő rögzítését jelenti; másrészt adat- vagy esemény rögzítését, az információk felvétele és megőrzése. A kifejezés a mindennapi, a műszaki és a szakmai szövegekben egyaránt előfordul.

Fizikai értelemben a rögítés gyakran az alkatrészek stabil összekapcsolását jelenti. Ehhez különféle rögzítő elemeket használnak, például csavarokat, anyákat, dübeleket, hegesztést, ragasztókat vagy szorító eszközöket. A rögzítés módja és minősége a működési követelményektől, a terheléstől és a környezetetől függően tervezett.

Orvosi vagy ortopédiai kontextusban a rögítés a törések vagy ízületi instabilitás stabilizálását szolgálja. Lehet belső rögzítés (például lemezek és csavarok) vagy külső rögzítés (külső fixátor). A cél a csontok vagy ízületek helyzetének immobilizálása a gyógyulás elősegítése érdekében.

Adat- és informatikai értelemben a rögítés az adatok megőrzését jelenti: például rendszer- vagy szenzoradatok, események naplózása vagy pénzügyi tranzakciók nyilvántartása. Gyakran automatikus folyamatokkal valósul meg, de kézi felvétel is előfordulhat. Emellett a médiában a rögítés a hang- vagy képrögzítést jelenti: tartalom készítése, tárolása és hozzáférhetővé tétele.