részeshatározó

Részeshatározó, vagy partitív határozó, a magyar nyelvtanban olyan határozószói vagy meghatározói kategória, amely egy egésznek egy részét, részát vagy részlegét jelöli. A kifejezés a teljes mennyiség helyett egy részre való korlátozottságot fejez ki, így a beszélő egy részét vagy tagozódó részeit emeli ki egy halmaznak.

Használata tipikusan a főnévi csoportot és a számneveket vagy birtokos/függő névutókkal társítva történik. Példák: „egy része” (one part of it), „egy részét megcsináltuk” vagy „a feladat egy részére osztható” (it can be divided into parts). Gyakran előfordul a „rész” névvel képzett formákban, például „része/részei” a birtokos jelzővel: „egy része”, „a részeinek” vagy „az egyik része”. A részre történő igei kifejezések is előfordulnak: „részre osztani” (osztani valamit részekre).

Gyakorlati szerepe a nyelvben az, hogy a tökéletes mennyiség helyett a részleges mennyiséget kommunikálja. Ez különbséget teremt a teljes egész és annak részletei között, és gyakran kapcsolódik olyan mondatrészekhez, mint a birtokos szerkezetek vagy a számneves meghatározók. Bizonyos esetekben a részeshatározó a többes rész vagy részleges töredék kifejezésére is szolgálhat, például „néhány rész” vagy „egy-két rész”.

A részeshatározó tehát a magyar nyelv határozói rendszerének része, amely a mennyiség és a részarány világosabb kifejezését teszi lehetővé, külön a teljes mennyiségtől. A hétköznapi beszédben gyakran hallhatók vele kapcsolatos kifejezések, például „egy része”, „részére osztani” vagy „egy-két rész,” amelyek a partialitás kifejezésére szolgálnak.