rezonanciába

Rezonancia a fizika és a kapcsolódó tudományterületek egyik alapvető jelensége, amely akkor figyelhető meg, amikor egy rendszer válasza a külső kényszerítő erő vagy meghatározott kölcsönhatás hatására jelentősen megnő, ha a kényszerítő erő frekvenciája megközelíti vagy pontosan megegyezik a rendszer természetes frekvenciájával. A jelenséget a csillapítás mértéke és az energiaátvitel határozza meg: alacsony csillapítás mellett a rezonancia gyakran nagyon nagy amplitúdójú rezgéseket okoz.

Mechanizmusát a rendszer tömeg, merevség és csillapítás összefüggései írják le. A természetes frekvencia független a külső erőtől, de a külső drivings frekvenciája hatására a rendszer energiát vesz át, és az amplitúdó a resonance környékén megnő. Minél gyengébb a csillapítás, annál élesebb és erőteljesebb a rezonancia.

Gyakorlati példák közé tartozik a mechanikai rendszerek rugó-massza kombinációi, épületek és hidak rezgései, illetve hangvilla vagy feketeüvegek hangolása. A rezgés és a hang területén a rezonancia hallható hangokban vagy csillapított rezgésekben mutatkozhat meg; elektromos és elektronikus áramkörökben például RLC-áramköröknél a rezonancia a jelátvitel és a szűrés hatékonyságát befolyásolja. Gyakori példája a vízszintes széllökések vagy földrengések által kiváltott rezonancia, amely nagy mozgásokat okozhat, és a Tacoma Narrows Híd esetéhez hasonló esetek például a történeti megfigyelések.

Rezonanciába kerülés vagy rezonanciába lépés a magyar nyelvben azt a folyamatot jelöli, amikor egy rendszer átmegy rezgési állapotba, amely a külső erő frekvenciájával összhangban van.