restaurálása

Restaurálása a kulturális örökség tárgyainak megőrzését, stabilizálását és szükség szerinti visszaállítását szolgáló szakmai tevékenység. Célja, hogy megőrizze az anyag eredeti jellemzőit és történeti információit, megakadályozza a további romlást, valamint szükség esetén visszaadja az eredeti látványt vagy funkciót úgy, hogy közben feltárja a tárgy történetét.

A restaurálása széleskörű tevékenységet ölel fel: festmények, freskók, szobrok, könyvtári és levéltári anyagok, textíliák, fém- és faszerkezetek, valamint történeti terek és műemlékek javítását és megőrzését. Fontos része a dokumentálás, a körülményfelmérés, a kémiai és fizikai vizsgálatok, a tisztítás, a stabilizálás, a javítás és szükség esetén a retusálás vagy rekonstruálás, mindezt olyan anyagokkal, amelyek a tárgy kémiai és fizikai kölcsönhatásainak kompatibilisek.

Az etika és szabályozás kiemelt szerepet játszik a restaurálásban. A szakmát nemzetközileg elismert normák és irányelvek alakítják, például a restaurátorok és muzeológusok közösségeinek ajánlásai. A beavatkozásoknak minimálisnak, visszafordíthatónak és dokumentáltan visszakövethetőnek kell lenniük; a restaurálási döntéseket gyakran együttműködésben hozzák meg a tulajdonossal, a múzeummal vagy az örökség védelméért felelős hatóságokkal.

A restaurálása és a konzerválás közötti különbség a célban rejlik: a konzerválás a degradáció megállítására törekszik, a restaurálása pedig gyakran magában foglalja az eredeti állapothoz vagy történeti állapothoz való visszaállítást. A hosszú távú megőrzés érdekében a monitorozás és a fenntartható tárolási/kiállítási körülmények biztosítása is része a folyamatnak.