restaurálási

Restaurálási tevékenységek a kulturális örökség megőrzésének egyik alapvető része. A restaurálás olyan beavatkozások összessége, amelyek célja a tárgyak, műtárgyak vagy épített környezet állapotának stabilizálása, megőrzése és szükség szerint történeti állapotukhoz közelítő helyreállítása.

Kiterjed a festményekre, szobrokra, papíralapú dokumentumokra, textíliákra és az épített örökségre, továbbá archeológiai leletek megőrzésére és muzeális tárgyak restaurálására. A restaurálást gyakran a konzerválással és a rekonstrukcióval szokás megkülönböztetni: a konzerválás a romlás megállítását és a fennálló állapot megőrzését célozza, míg a restaurálás a történeti állapothoz közelítő helyreállítást vagy hiányzó elemek visszahelyezését is magában foglalhatja; a rekonstrukció általában az elveszett részek pótlását jelenti.

Az alapelvek közé tartozik a beavatkozások átláthatósága, a történeti integritás tiszteletben tartása, a visszafordíthatóság és a restaurált elemek egyértelmű megkülönböztetése az eredetitől. Fontos, hogy a beavatkozások dokumentáltak legyenek, a felhasznált anyagok pedig a későbbi kutatásokhoz rendelkezésre álljanak.

Módszertani keretben a restaurálás a dokumentációval kezdődik: állapotfelmérés, megfigyelés, cél- és beavatkozási terv készítése; a kivitelezés tisztítást, consolidációt, szükség szerinti restaurációs beavatkozásokat és retusálást foglal magába, az utolsó lépés pedig a beavatkozások jelölése és a monitorozás. A karbantartást hosszú távú fenntarthatóságként kezelik.

A restaurálási tevékenységeket jogi és szakmai keretek között végzik. Hazai szinten az örökségvédelmi jogszabályok határozzák meg a feltételeket, nemzetközileg pedig olyan irányelvek és etikai kódexek léteznek, amelyeket például a UNESCO, az ICOMOS és más szakmai szervezetek képviselnek. A cél a kulturális örökség hiteles megőrzése és a hozzáférés hosszú távú biztosítása.