rendszermodellezésben

Rendszermodellezésben olyan tevékenység értjük, amely során valós vagy tervezett rendszerek viselkedését abstrakt, reprezentatív modelleken keresztül írják le. A cél a megértés, a viselkedés-előrejelzés, a tervezési alternatívák értékelése és a döntéstámogatás.

Jellemző megközelítések közé tartozik a dinamikus és a statikus modellezés, a folyamat-alapú (folytonos) és esemény-alapú megközelítés, valamint a determinisztikus és a sztochasztikus modellek. A modellek lehetnek moduláris szerkezetűek, és gyakran kiemelik a rendszeren belüli kapcsolatok kölcsönhatásait.

Folyamat: problémameghatározás és rendszerhatár kijelölése, a komponensek és kapcsolatok azonosítása, adatok gyűjtése, modellnyelv kiválasztása, implementálás, verifikáció és validáció, kalibráció, scenárió- és érzékenység-elemzés, valamint szükség esetén optimalizáció.

Modellezési nyelvek és eszközök között szerepelnek a SysML, UML, Modelica nyelvek; gyakorlati alkalmazásokban pedig MATLAB/Simulink, AnyLogic, Arena vagy Vensim használatosak. Ezek segítik a modellek megvalósítását, tesztelését és elemzését.

Alkalmazási területek széles spektruma létezik: gyártás, logisztika, energiagazdálkodás, közlekedés, egészségügy és környezeti rendszerek vizsgálata. Kiemelt kihívások közé tartozik az adatok minősége és teljessége, a modell-fidelity és a skálázhatóság, a számítási követelmények, valamint a modellek integrálása a döntéshozatalba.