rendszerhívás

A rendszerhívás (angolul system call) egy programozási interfész, amely lehetővé teszi a felhasználói területi programok számára, hogy erőforrásokat kérjenek az operációs rendszer magjától. Amikor egy programnak olyan műveletet kell végrehajtania, amelyhez kernel-szintű jogosultságok szükségesek, például fájlok megnyitása, adatok olvasása, vagy új folyamatok indítása, akkor egy rendszerhívást kezdeményez. Ez átkapcsolja a processzort a felhasználói módból a kernel módba, ahol a rendszerhívás végrehajtódik.

A rendszerhívások elengedhetetlenek a modern operációs rendszerek működéséhez, mivel biztosítják a hardver erőforrásainak biztonságos és ellenőrzött megosztását a futó alkalmazások között. Minden operációs rendszer rendelkezik egy adott rendszerhívási felülettel (API), amely meghatározza, hogy milyen hívások állnak rendelkezésre, milyen paramétereket fogadnak el, és mit adnak vissza. Néhány gyakori rendszerhívás közé tartozik a `open`, `read`, `write`, `fork`, `exec`, és `exit`.

A rendszerhívások használata absztrakciót nyújt a programozók számára, így nem kell közvetlenül a hardverrel foglalkozniuk. Az operációs rendszer magja felelős a rendszerhívások kezeléséért, beleértve a paraméterek ellenőrzését, az erőforrások allokálását és a művelet végrehajtását. A rendszerhívási mechanizmus biztosítja, hogy a felhasználói programok ne férjenek hozzá jogosulatlanul a rendszer erőforrásaihoz, ezáltal növelve a rendszer stabilitását és biztonságát.