relativitáselméletre

A relativitáselmélet, amelyet Albert Einstein fejlesztett ki, két fő elméletből áll: a speciális relativitáselméletből és az általános relativitáselméletből. A speciális relativitáselméletet 1905-ben publikálták, és az idő, tér, tömeg és energia közötti alapvető kapcsolatokat írja le, különös tekintettel az állandó sebességű mozgásokra. Ennek két kulcsfontosságú posztulátuma van: a fizika törvényei minden tehetetlenségi vonatkoztatási rendszerben azonosak, és a fénysebesség vákuumban állandó minden megfigyelő számára, függetlenül a forrás vagy a megfigyelő mozgásától. Ebből következik, hogy az idő múlása és a hosszúságok mérése függ a megfigyelő sebességétől, ami olyan jelenségekhez vezet, mint az idődilatáció és a hosszkontrakció. Ezen elmélet legismertebb következménye az E=mc² egyenlet, amely a tömeg és az energia ekvivalenciáját fogalmazza meg.

Az általános relativitáselméletet 1915-ben publikálták, és az általánosítva a gravitációt. Ez az elmélet a gravitációt nem erőként, hanem a téridő görbületének következményeként írja le, amelyet a tömeg és az energia okoz. Nagy tömegű objektumok, mint a bolygók és a csillagok, meggörbítik a körülöttük lévő téridőt, és ez a görbület határozza meg, hogyan mozognak az objektumok. Az általános relativitáselmélet számos megfigyelést sikeresen megmagyarázott és előrejelzett, beleértve a Merkúr pályájának anomáliáit, a fény elhajlását tömegvonzás hatására, és a gravitációs hullámok létezését. Az elmélet alapvető fontosságú a kozmológiában, a csillagászatban és a modern fizika más területein.