reidentifikálhatóságot

Reidentifikálhatóságot az értik olyan tulajdonságként, amikor egy anonymizált vagy aggregált adathalmazból vagy adatpontból vissza lehet állítani az eredeti, személyre vonatkozó információkat. Ez a fogalom leginkább az adattudomány, a magánéletvédelem és a kutatási etika területén jelent meg, főleg azóta, hogy az adatok elektronikus kezelése és közös használata általános lett.

A reidentifikálhatóság főleg akkor jelent veszélyt, ha egy adatsorban olyan információk találhatók, amelyek egyediek egy személyre nézve, például lakóhely, születési dátum, vagy más, ritkán előforduló jellemzők. Például, ha egy kórházi adathalmazban egy betegnek a szülési dátum, a lakóhely és a diagnózis egyedi kombinációja, akkor ez az információ lehetővé teheti, hogy egy külső személy azonosítsa a beteget. Ezért az adattudományban gyakran alkalmazzák az anonymizációt, vagyis az olyan technikákat, amelyek eltakarják vagy eltüntetik az egyedi azonosítókat, hogy megakadályozzák a reidentifikálhatóságot.

A reidentifikálhatóságot többek között a GDPR (Általános Adatvédelmi Rendelkezés) is figyelembe veszi, amely az Európai Unióban érvényben lévő adattudományi szabályozás. Ez a szabályozás előírja, hogy az adatok kezelésekor figyelembe kell venni a személyi adatok biztonságos kezelését, és meg kell akadályozni a reidentifikálhatóságot, különösen ha az adatok közös használatra kerülnek. A kutatásokban is fontos, hogy a résztvevők adatai ne legyenek visszaállíthatóan azonosíthatók, így a kutatási etikai bizottságok is ellenőrzik, hogy a kutatások során alkalmazott anonymizációs eljárások megfelelőek-e.