reakcióközpontjai

Reakcióközpontok (RC-k) a fotoszintézis membránjaiban található fehérje‑pigment komplexek, amelyek feladata a fény energiájának közvetlen kémiai energiává alakítása. Amikor a beérkező foton excitálja a pigmenteket, a RC-ben lévő speciális pigmentpárhoz érkezik az energia, amelyből a primer elektron donor kilép, és megkezdődik az elektrontranszferlánc. Ennek eredményeként töltéskülönbség alakul ki, amely gyorsan továbbhalad a koenzimek és kofaktorok között, végül pedig energia- és redoxreakciók révén kémiai energiahordozó keletkezik.

Az oxigéntermelő fotoszintézisben két RC létezik: PSII és PS I. PSII reakcióközpontjának fő párja a P680, PS I-é a P700. A PSII elektronja a pheophytinre kerül, onnan a plastoquinon QA és QB felé halad, miközben a víz oxidációja biztosítja a szükséges elektront a reakcióközponthoz. PS I esetében az excitált P700 a ferredoxinhoz továbbítódik, amely NADP+ redukálását segíti NADPH formájában. A két RC összekapcsolt elektronátviteli láncot képez, amely a fényenergiát kémiai energiává alakítja, és proton-motoros folyamatokon keresztül ATP termeléséhez is hozzájárulhat.

Különbségek vannak a baktériumok reakcióközpontjai között is. Sok baktérium csak egy RC-t tartalmaz, és különböző végső elektronbefogadókat használ, például vas‑szulfid vagy quinon típusú kofaktor rendszereket. A baktériumok RC-i általában a membránban találhatók, az élővilágban pedig a környezeti feltételekhez igazodva többféle architektúra alakult ki. Mindegyik RC alapvető szerepet tölt be a fotoszintézis energiatermelésében.