páraáteresztést

Páraáteresztés, vagy vízgőz átengedésének képessége, egy anyag azon tulajdonsága, hogy diffúzió révén átengedi a vízgőzt. Ezt a tulajdonságot gyakran WVTR-rel (water vapor transmission rate) vagy permeanciával jellemzik. A WVTR azt írja le, hogy adott felületen és idő alatt mekkora vízgőzmennyiség halad át az anyagon, általában g/m^2·24 h mértékegységben, meghatározott hőmérsékleten és relatív páratartalom-különbségen. A permeancia pedig egy adott nyomáskülönbség mellett meghatározott felületen keresztül érkező vízgőz áthatolásának mértéke, gyakran g/(m^2·24 h·Pa). Az anyag vízgőz-permeabilitása függ a hőmérséklettől, a külső és belső páratartalomtól, a vastagságtól, a mikroszerkezettől és az esetleges bevonatoktól vagy töltőanyagoktól.

Mérése és szabványai: a páraáteresztést tipikusan desikáló vagy nedves környezetben végzett cup-módszerrel, például ASTM E96/E96M vagy ISO 2528 módszerek szerint mérik. Gyakran laboratóriumi körülmények között, 23 °C és 50% relatív páratartalom különbségnél adják meg az értékeket.

Faktoriális befolyásoló tényezők: a hőmérséklet- és páratartalom-különbség, a réteg vastagsága és szerkezete, a diffúzió útvonala és a felhasználási környezet. Záró jelentősége van a számításoknál a szöveteknél, fóliáknál, építőipari rétegeknél vagy elektronikai csomagolásoknál, ahol a túl magas vagy túl alacsony páraáteresztés egyaránt problémát okozhat.

Alkalmazások: textíliák lélegző képessége, csomagolóanyagok nedvesség elleni védelem és frissesség megőrzése, építőipari páraáteresztő rétegek a szerkezetek nedvességkezeléséért, valamint elektronikai és gyógyszerészeti csomagolások. A megfelelő páraáteresztés mérsékelheti a kondenzációt és a nedvesség okozta károkat, míg túl nagy mértéke növelheti a belső páratartalmat.