Páraáteresztés

Páraáteresztés, vagy víz‑páráteresztés, är eg átviteli tulajdonság, amely megmutatja, hogy egy anyag mennyire engedi át a vízpárát. A jellemző mérőérték a víz-páraterjesztési ráta (WVTR, water vapor transmission rate) vagy permeancia, amelyet gyakran g/m2·24 h egységben adnak meg, egy adott hőmérsékleten és relatív páratartalom-különbségnél. A permeancia kifejezhető továbbá g/m2·Pa·s (permeance). A WVTR relatív a szemcsézett vagy rétegzett szerkezetű anyagnál a vastagsággal: vastagabb réteg alacsonyabb átengedést eredményez.

Mechanizmus és tényezők: A páraáteresztés rendszerint szorpciós-diffúziós folyamaton alapul. A vízpára a felületen szorbeálódik, diffúzióval halad át a rétegen, majd a másik oldalon deszorbeálódik. A diffúziót befolyásolja az anyag térfogati aránya, kristályosság, oldékonyság és a szennyeződések vagy hiányos érdesítések. A hőmérséklet növekedése és a páratartalom-különbség növelése általában növeli a mérőértéket. Vastagság, adalékanyagok, bevonatok és többrétegű szerkezetek hozzák meg a kijelölt páraáteresztést.

Mérési módszerek és alkalmazások: Gyakran gravimetrikus (deszikkáns módszer) vagy vizes módszert alkalmaznak, standardok szerint, például az ASTM E96 szerint. Eredményként gyakran étkén a csomagolóanyagoknál alacsony WVTR-t, textileszeknél pedig szelektált páraáteresztést figyelnek meg. Alkalmazási területek közé tartozik a csomagolás, textíliák (víz-védő és komfortérzet), elektronikai eszközök és napenergia‑technológiák, valamint építőipari páraáteresztő rétegek.

Anyagok és fejlesztések: Alacsony WVTR-t érnek el barrier bevonatokkal, keresztkötéssel, orientált polimerek felhasználásával vagy nanokompozitokkal. Multilayer rendszerek kombinálják a mechanikai tulajdonságokat és a víz-párabiztonságot.