psycholingvisztika

A pszicholingvisztika (magyar nevén pszicholingvisztika, angolul psycholinguistics) a nyelv és a kognitív folyamatok kölcsönhatásait vizsgáló tudományág. Célja megérteni, hogyan tároljuk, hozzáférünk és használjuk a nyelvi információt a beszéd értelmezése és előállítása során, illetve hogyan sajátítjuk el az anyanyelvet és más nyelveket.

Fő területei közé tartozik a nyelv feldolgozása és megértése, a beszédpercepció és az olvasás, a lexikai hozzáférés és a mondatszintű parse, a nyelvi reprezentációk, a beszédprodukció és a nyelvi tervezés, továbbá a nyelvtanulás és a kétnyelvűség, valamint a nyelvi zavarok vizsgálata. A kutatások gyakran foglalkoznak azzal, hogyan szerveződik meg a szókincs, hogyan értelmezzük a mondatokat, és milyen belső folyamatok játszanak szerepet a nyelvtanításban és a nyelvi készségek fejlesztésében.

Módszertan: kísérleti nyelvészet (reakcióidők, szemmozgás követésére irányuló vizsgálatok), neurolingvisztikai mérések (EEG/ERP, fMRI, MEG), viselkedésalapú megfigyelések, korpusz-analízis és számítógépes modellek. Ezek a módszerek együtt segítik feltárni a nyelvi reprezentációk időbeli enrendeződését és a feldolgozás szerkezetét.

Historikusan a terület a 20. század közepén alakult ki a kognitív pszichológia és a nyelvészet kölcsönhatásában. Fontos kérdések közé tartozik a nyelv feldolgozásának időbeli lefolyása, a jelentés és a tudás kapcsolata, valamint a nyelvtudás fejlődése gyermekeknél és felnőtteknél. Alkalmazási területei közé tartozik az oktatás és a nyelvi terápia, a klinikai nyelvi rehabilitáció, a beszédtechnológia és a mesterséges intelligencia-alapú nyelvi rendszerek fejlesztése.