portrészobrok

A portrészobrok konkrét személyeket ábrázoló szobor- vagy mellszobor-szerű alkotások. Céljuk az illető identitásának megörökítése és a társadalmi státusz jelképe vagy érdemének kifejezése.

Formák: A portrészobrok lehetnek mellszoborok, amelyek a fej–nyak–váll részt hangsúlyozzák; teljes alakos portrészobrok, amelyek a teljes testet ábrázolják; illetve domborművek vagy reliefek, amelyek falba vésetek. Anyagaik között szerepel a kő (márvány, gránit), bronz, terrakotta, gipsz és egyéb modern kompozitok. A készítés technikái közé tartozik a faragás, a modellálás és a bronzöntés (lost-wax eljárás), továbbá a patinázás és felületkezelés.

Történelem: A portrészobrok az ókori Görögországban és Rómában keletkeztek, ahol a vezetők és előkelők arcképeit a hatalom kifejezésére állították. A középkorban a realizmus gyakran korlátozottabb volt, a vallási és heraldikai ikonográfiára összpontosítva. A reneszánsz a klasszikus hagyományok feltámadását, a barokk és rokokó pedig a reprezentáció erősítését hozta magával. A 19–20. században közterületi, köz- és magángyűjteményekben egyaránt elterjedtek a politikai, tudományos és kulturális személyiségek portréi.

Funkciók: A portrészobrok emlékezetet megőriznek, kifejezik a megidézett személy társadalmi identitását és történeti forrásként szolgálnak. Közterületi alkotások politikai üzenetet hordozhatnak; múzeumi darabok pedig biográfiai és stilisztikai kutatások alapjai.

Megőrzés: A fennmaradást múzeumok és örökségvédelmi szervezetek biztosítják. Restaurálás során megőrzik a részleteket és a patinát, gyakran digitalizált leírásokkal kiegészítve.